Érzelemszabályozó technikák
Elveszíted a fókuszt egy érzelmileg nehéz helyzetben?
Gyakran a munkavégzésben is gátol az érzelmi stressz? Ha kizökkensz az egyensúlyból, nehezen találsz vissza? Nincs idő aludni rá egyet? Még napok múlva sem tudod túltenni magad egy felkavaró szóváltáson? Hirtelen megint olyan érzés fogott el, mint egy régi nehéz helyzetben? Szorongás, pánik gyötör? Szomatizálsz? Épp a traumáiddal, a gyerekkori sérüléseiddel dolgozol, és szükséged van stabilizációra a hétköznapokban?
Gyakran tudjuk, hogy nincs okunk magunkat rosszul érezni, vagy megvan a válaszunk, hogy miért érezzük magunkat rosszul, de az idegrendszerünknek nem elég a megértés és a logika.
Sokan gondolják, hogy csak az éretlen emberek szoronganak, és képesnek kell lennünk minden helyzetben felnőtt módjára viselkedni. Hányszor halljuk: „szedje össze magát”, „viselkedjen”.
Nem igaz az sem, hogy magas érzelmi intelligenciájú embereknek ne lennének nehéz érzéseik, sőt, a szakirodalom szerint egy egészséges személy képes az érzelmek széles spektrumát átélni.
Hogyan tudod megnyugtatni magad?
Az érzelemszabályozás tanulható, és fontos szerepe van a teljesítőképességünkben, a kommunikációban, a konfliktuskezelésben.
Az érzelemszabályozásunk közvetlenül meghatározza, mennyire tudunk fókuszálni, jó döntéseket hozni, vagy egyáltalán elkezdeni és végigvinni a feladatainkat.
Ha túl sok bennünk a szorongás, a halogatás hamar átveszi az irányítást.
Ha eláraszt a düh, könnyen elveszítjük a kapcsolatot a saját értékeinkkel.
Ha viszont képesek vagyunk tudatosítani és elfogadni a bennünk zajló érzéseket, akkor sokkal szabadabban, rugalmasabban és hatékonyabban működünk a mindennapokban.
Az érzelemszabályozó tecnkikák segítik a stabilitást, hogy rá tudjunk nézni énállapotainkra, segít megtanulni énállapotokban gondolkodni.
Judit Herman (a traumairodalom kiemelkedő alakja) szerint az érzelemszabályozás nélkülözhetetlen az érzelmi stabilitáshoz és életminőség javító. Azzal, hogy megtanuljuk a triggereket kezelni, lehetőségünk van rá, hogy ne menjünk bele a traumákba, jobban kezeljük az ún. jelenidejű fenyegetettségeinket (egy trauma bejátszódása a jelenbe).
Vagyis a trauma hatására gyakran érezzük úgy utólag, hogy a jelenben is ugyanazzal a fenyegetéssel állunk szemben, ami már (legalább egyszer) megtörtént velünk. A traumára emlékeztető ingerek visszarepítenek minket a múltba, s olyan, mintha most történne velünk. Akkor is, ha ez nem tudatosul bennünk, nem jut eszünkbe a múlt emléke, csak éppen nagyon szorongunk valami miatt.
A stabilizációs gyakorlatok a jelenbe való lehorgonyzást segítő gyakorlatok. Mintha azt mondanánk magunknak: „igen, fájdalmas emlékeim vannak, de most itt vagyok, és itt már biztonságban vagyok”.
Érdemes úgy tekinteni az érzelemszabályozásra, mint az edzésre: azokat a területeket kell a legkörültekintőbben és legkitartóbban fejleszteni, melyek a leggyengébbek vagy esetleg sérülésen estek át.
És ahogy erősödsz, az időgazdálkodásod, a fókuszod, a kitartásod és az önbizalmad is vele együtt fejlődik.
Hol kezdjük?
Minél inkább megengedjük magunknak, hogy átérezzük azt, ami bennünk van, annál nagyobb eséllyel tudjuk szabályozni.